Nyúló zsineg visszérrel, "A gyengédség az erőt nemessé csiszolja..."

A sarki fény B. Már ez bizony farkalni való kislány, ha copfos is, de combos is; szemével követ, hogy nem dugom-e a szatyorba a Jókai-összest vagy az Új Magyar Lexikon tíz kötetét, azt a nyolcat.

Bal lábán lógó szandál csatjával vakarja jobb lába szárát, és ez olyan megható, főleg, ahogy a bimbói a plafonra ágaskodnak a kék köpeny alól. Mindenáron segíteni akar; lehetetlen hát, hogy ne osszam meg vele a gondom.

Kutyákról csak a "Kutyakozmetika". Ó, cseszd meg, szívi, engem a szánhúzók érdekelnek, nem az ölebek, de még nincs veszve minden; találkozhatnánk holnap délután a "Grinzingi"-ben. Tiszta hülye vagyok; ide se tehetem be többé a lábam.

1. Orvosi Hetilap,
2. Az aranyérműtét lehetséges szövődményei - HáziPatika
3. Apertium: Machine Translation Toolbox / SVN / [r] /branches/hunproc/hu_cinemavp.hu
4. У вас есть возможность мгновенно получать информацию.
5. Visszér, a bőr fáj

Majd kiírom a kredencre filccel, hogy minden tojás öt forint, a zsír kilója uncigcvancig, a mosogatók órabére hetven, a baby sitter megfizethetetlen, s hogy aki éjjel vetődik haza, az is letörölheti a lábát a gyékényen, és mindenkinek szappannal illik kezet mosni, hogy a friss törülközőn ne jelenjenek meg azonnal sötét mancsnyomok, és hogy csoda lenne, ha egyszer az apukát érné el munkahelyén a tanító néni, amikor Dini a kezére csapja a zongora fedelét, és nem rám hoznák a szívbajt azzal, hogy: jaj, anyuka, sajnos baleset érte a gyereket, jöjjön azonnal - és sutty, már le is csapják a visszahívhatatlan telefont, anélkül, hogy mit-miért-hogyan-nagyon?

Vagy csak kicsit? A rohadt életbe! És nincs egy vöröskeresztes ládájuk, a konyhán kötözték be a kezét a saját koszos zsebkendőjével. Ki volt készítve a tiszta, de nem dugtam a zsebébe. Röhej lenne - nem?

Jó: számozd meg a tojásokat, húzz árvízvonalat az üvegre: idáig ért a konyak az ezermegannyi évben, Boldogasszony havában, mikor is menekült, ki merre látott; csak a nyomor volt jegy nélkül, de azért is sorba kellett állni, és ráadásul mindig nagyobb számot kínáltak, mint ami még jól állt volna.

Én veszek az iskolának egy kilométer gézt meg pár bödön ultraszeptil port és mindenkit én iratok be elsősegélyre, mert ez biztosan az én dolgom, nem azé a hájfejű igazgatóé.

Egyébként a tíz év alatt legelőször tegnap nyúló zsineg visszérrel le korábban az irodából, ha ez egyáltalán érdekes. Kopogj be, mielőtt elmégy. Istenem, ha valaki látná, ahogy itt rodeózom ezen az ósdi centrifugán, görcsöt kapna a röhögéstől.

Egyszerűen nem lehet lefogni, ne-ne-nem. Egyszer ú-úgyis kiugrik alólam és kiszalad a körfolyosóra. Ha ezt elunom, veszek magamnak egy légkalapácsot. Nagyon lakályos ez a berendezkedés, visszér tünetekkel a mesternek külön szobája van, ahol alkothat - és szundikálhat - ha kedve tartja, én meg nézhetem a "Tapsi Hapsi"-t a Traviata helyett, mert itt bukfenceznek a gyerekek, az anyós meg a szomszéd; és a tévé nem fér be máshová.

A konyhában olvasom el az újságot A szájízemen nem javít semmit, de legalább ég tőle a gyomrom és olyanokat lehelek, mint egy boglári nyúló zsineg visszérrel.

Csak égő gyertyával gyertek közelembe. Na, mindegy. Kuss, szivi. Csöndben várunk, hogy perceg-e a szú, s hogy telik-e még apuci potenciájából valamire, ha honába megtérne vártan-váratlanul Zárt levél per három.

Szóval már a táskámban turkálsz. Vedd tudomásul, hogy ez mindkettőnk számára megalázó. Neked, mert suttyomban csinálod, és nekem, mert nem ismerem a vámszabályokat, hogy hány melltartó meg zenélő bugyi hozható-vihető vámmentesen, és hogy elhajigáljam-e az üres pezsgősüvegeket az utcán, vagy másnap visszaválthatom?! Roppant furcsa, hogy éppen most lett halaszthatatlan szükséged a kalapácsra, amikor nekem is kell.

Az aranyérműtét lehetséges szövődményei

És nem akarok kutyát venni. Ébressz fel, ha mégy. Ezt csak hanyagságból írtad, szívem - vagy kicsit kapatosan. Erre utal a zsíros kés a fiókban, na meg a hagyma haja a szemetes körül. Nem etet a nő, szegénykém? Pedig ha iszol, akkor enni is kell, különben megárt. A Ramblas - ha eszedbe jut még egyáltalán, a kis kocsmák Mallorcán, a paprikás tintahal, meg azok az óriási kagylók Párizsban.

Etessétek a halaitokat, emberek, a szárított bolha hogyan lehet megelőzni a visszér, és ha Tomi kunyerálta ki a kutyát, válaszom: nem. Idehordotok mindenféle szerencsétlen jószágot, aztán tojtok rá, hogy mi van velük. Már a pintyeknek is akkora a körme, mint egy dizőznek, de még nem akadt egy bátor férfi, hogy levágja.

Legfeljebb villanypásztoróra, szívem. És ma kivételesen nem tudok bemenni a kölcsönzőbe, mert tízkor nyit, nekem pedig össze kell eszkábálnom az íróasztalomat, mielőtt a kollégák bejönnek nyúló zsineg visszérrel irodába, mert a magyar ipar remeke csak két üres dossziét meg egy tolltartót bír el, két átlagos súlyú felnőtt ember alatt összedől, mint a nyugágy.

Mér' olvas kutyákról, ha Nem nyúló zsineg visszérrel kell, hogy megmagyarázza - én nem követelem, én nem csinálok belőle ügyet, hogy ki mit olvas és miért; én se azért olvasom a "Colossus of Maroussi"-t, hogy hófehér yachton megszökjem Konstantin exkirállyal és ouzomámorban fetrengjek egy ión sziget nyúló zsineg visszérrel partján, miután leszoptam magam és a fél legénységet, az alsó végtagok visszérgyakorlása mert útikönyvet ilyen szerelemmel nem írt senki már, mint Miller, és azért olvasom angolul, mert nem fordították le magyarra, holott már a gimiben ronggyá kellett volna gyűrnünk a könyveit, és mert szeretem benne, hogy becsületes: megírja minden vonzódását a görög emberekhez, de megírja azt is, ha befosott a helyi víztől, s hogy viszolygással hallgatta, amikor Krétán, az emberiség legszebb kultúrája mellett élő parasztok mély irigységgel emlegették az amerikai farmereket.

Mégis türelemmel kell lennem és hallgatni, hogy az én édes férjecském meccsnézés közben hanyagul elhinti a fiúknak, az anyjuk titokban rászokott a perverz irodalomra, és hogy ez attól, amit az utcai könyves standokon láthatnak kiterítve, sokkal hihetőbben hangzik a fiúknak, mint amit én az ógörög kultúráról hablatyolok. Nem látom be, hogy miért ne járhatnék én azokra a helyekre, ahol régebben sűrűn megfordultunk, tömörítse a visszér ahol jól éreztük magunkat.

Miért kéne ezt kizárnom? Így sincs sehol egy hely, ahová oda lehetne szokni.

Vastagbél tisztítás - szelíden

Talán csak a bútorok megbízhatóak - vagy még azok se: lóca helyett egyszer csak csővázason ülsz, és mintákat rajzol a seggedre a csiricsáré műanyagfonat. Nem akarok én újrajátszatni semmit, nem is lehet; ahová lejártunk közösen, oda most Annával úgy megyek, mint aki a szerelmét elviszi valahová, hogy megmutasson neki egy jó helyet, egy szép dolgot, szóval mindent, amiről az ember úgy érzi, meg kell osztania a másikkal, hogy az is örüljön neki.

Hát nem mindegy, hogy az a Közlekedési Múzeum vagy a "Muskétás"? Halló, ott vagy még? Na, tudod, azért azt nem hittem volna, hogy ehhez is lesz pofája Hogy mit vártam? Mi a fenét vártam volna? Ugyan, ne fárassz. Ez egy rohadt közhely. Banális, de annyira, hogy Dini, zárt már el vagy halkítsd le vagy csinálj már valamit Édesem, te is ott tartasz még, ahol az anyám, aki szerint az asszony dolga a tűrés.

Na ne Nem fogadom el, aki nálam többet megért, az már az Akadémia tagja. Na, folytatom: az egyik szatyor menten leszakadt a konzervek alatt, ahogy kiléptem a diszkontból; úgyhogy magamhoz öleltem az üvegeket, tisztára, mint amikor a Tomit hordtam Ja, a zöldbab, a cékla meg a leértékelt sztavridák Igen, olajos hal, nyúló zsineg visszérrel van rendes neve is, talán szovjet ponty El tudod képzelni? Azt hittem, kihúzom a diétás szörpöt a szatyorból és bevágom az ablakon, mint a partizánok a gránátot, de a parkból éppen arra masírozott egy csapat óvodás spárgán, és akkor már valahogy nem is látszott illendőnek az egész akció A boldogság olyan, mint a rágógumi.

Van, aki egész életében ugyanazt kérődzi - régi áron - és mindig új ízeket csalogat ki belőle, van, aki egész csomaggal erőltet a pofájába és őrli fulladásig, hogy már az orrán jön ki a leve, és van, akinek csak annyi jut, hogy az utcán ráragad a bakancsára egy kiköpött, fakóra nyúló zsineg visszérrel gumi, és ha kettő, akkor nyúló zsineg visszérrel tudhatja, hogy itt marha nagy élet folyik.

Tudtam, hogy meglátott, persze; furcsamód el is ment a kedvem mindentől hirtelen. Pedig semmiféle lelkiismeret-furdalásom nem kellett legyen, hiszen beszéltünk róla elégszer. Leskelődik utánam? Ha meg nem, mert hát nem, akkor mi a fenét keres errefelé ilyenkor?

Ilyen nyomorult véletlen nincs is. Belopakodik a szobába, szevasz, kezében a műanyag pohár, hogy ne lássam, mit iszik, szevasz. Lehet vagy tizenegy; a bögre muskátli után éppen, hogy elszenderednék, de már megfordultam párszor, a lepedő alám gyűrődött rendesen, ahogy szokott. Leteszem a lámpa mellé, úgyis csak ugyanazt a pár sort olvastam el vagy négyszer - valami folyóparti sztori - és ugyanazzal a mozdulattal ki is oltom a fényt.

A tévében izgalmas vitafórumot nyomatnak a fokhagymatermesztésről. Tavaly nem nyúló zsineg visszérrel kapni, idén meg Dunát lehet vele rekeszteni. Leül az ágy szélére és lerúgja a cipőjét. Egészen más oldalról támad, stílustalanul. Szóval kinyitotta a díszüveget. Persze lehet, hogy nem mondtam, hanem kiáltottam, netán - megengedem - üvöltöttem, picit.

A gyerekek szobájából benyit Tomi - újra levette magáról a pizsama felsőt, hiába beszélek neki - és néz bennünket, két elnémult, lila tévéfény világította alakot az ágyon. Nem szól senki - a heti egyszeri, közös - reggelinél. Szombat van, hoztam egy rúd szalámit.

Marha jó: hoztam!

Az egyetlen ciki, hogy amikor behozatom Dinivel az autóstáskám és belenyúlok a szivarkáért, kiugrik belőle egy eszméletlenül lila plüssmajom vagy patkány vagy kuszkusz. Mindenki elképedve nézi. Egy ideig én is. Anna dughatta a táskámba, amíg a klotyón voltam. Szereti ezeket a kis gyerekes, puha marhaságokat, már meglepett egy zöld szivacselefánttal is.

Erre Tomi is kinyújtja a nyúló zsineg visszérrel, mintha hányna: "Áááá, de pocsék. Otthon feledtem a dossziét, mert tegnap éjjel még dolgoztam - illetve elaludtam - rajta. Mondom magamban: még jó is, ha már vissza kell mennem, akkor ténfergek egyet a csarnokban, legalább nyúló zsineg visszérrel kell itt tolonganom délután. Veszek hekket - nincs benne szálka - és karfiolt - abba sincs - lecsópaprikát meg lóveronait.

Titkos záradék A hormontermelés és elhasznált hormonok cseréjének felelőse a máj. A zsírokért az epe felel.

Lóverona - az valahol az Alföldön lehet, ott Kötegyán nyúló zsineg visszérrel. Kopott nejlonzacskóim kibontom, mint a zászlót.

Az aranyérműtét lehetséges szövődményei

Sose tudnék kevesebb személyre főzni, mint ahogyan megszoktam, ha egyszer egyedül maradnék, biztos, hogy ugyanazt enném hat napig.

Óvakodjatok megsérteni a gyöngéd lelkeket, melyek minden állapotban, minden köntös alatt, minden korban virágzanak.

Higgyétek, hogy az emberiesség, a szánalom, a bocsánat a legszebb az emberben, higgyétek, hogy a bensőség, az ömlengés Élni semmi; hatalmasnak, bölcsnek, híresnek lenni kevés; hasznosnak lenni nem elég. Csak az élt és csak az az ember igazán, aki sírt a jótett emlékére, melyet adott vagy melyet kapott. Már hanyagul széthánytam egy-két számomra fontos könyvet, kiöntöttem a ropit az angol feliratú fél bögrébe, lezuhanyoztam és bekaptam egy darab csokit a Dini titkos készletéből; hiszen ma látja majd először a kuckóm, "cellám", ahogy bemutatom neki, és tényleg, olyan zavartan ülünk le a konyhába, mint amikor a Tabán - lánynevén Diadal - moziban először megfogtam a kezét.

Legalább a zöldségen látszik, ha lejárt a szavatossága, hiába sprickolják. Itt aztán résen kell lenni! Figyelni a kezeket és szorozni, mint a komputer, aztán lenyelni hangtalan a hentes lapos vicceit a kolbász hosszáról.

Az ismerős azért ismerős, mert tőle vettük az első Trabantot. Elég olcsón adta, de csak később derültek ki a disznóságok. Már amikor elvittük tőle, akkor is csak egy kupica benzint hagyott benne, úgyhogy a Bogrács utca sarkáról haza kellett szaladnom a sebbenzinért, azzal értünk el a kapunkig.

Aztán Tomitól kellett kölcsönkérnem, hogy kibírjuk a fizetésig hátralévő két napot, plusz megint vehettem neki egy új malacperselyt. Mindig is attól féltem, hogy a mi szemünkből kifakul az a bizalommal teli derű, ami most az Annáéból sugárzik, mindig is attól féltem, hogy az önkéntelenség és feltétlenség mosolyát felváltja az analizáló, vizsla tekintet.

Talán már az esküvőnk másnapján ettől féltem. Kamu volt az egész, kisfiam? A fehérnemű visszér ár gyerek térdelt ugyan egy ideig a sarokban, de nem, mégse bánta meg a hazugságot, nem a jó kisfiú állt fel sajgó térddel a kukoricáról, hanem egy megdühödött kamasz? Félmeztelen térdepelünk a padlón, a felhők mögül kibújó nap az aranyszínű sötétítőfüggönyön is átsüt, bőrünkön csillog.

Számomra mindig ez a legszebb pillanat, amikor még nem vetkőztünk le mindent, de már nincs visszaút: részeg vagy józan elhatározás volt, már mindegy. Éppen a lábam próbálom kibogozni a hangszóró nyúló zsineg visszérrel, amikor, mint valami öntapsolós angol bohózatban nyúló zsineg visszérrel megszólal a csengő. Kaparászás az ajtónál - benne hagytam a kulcsot - aztán megint a csengő, de jó hosszan.

Valamelyik gyerek - vagy az asszony. Dermedten térdelünk egymással szemben. Ez nem a postás. Már megint benne hagytad a kulcsot! Már dolgoznia kéne. Állok az ajtó előtt, mint a málhás szamár, és a nagy nehezen előkotort kulcsommal nem megyek semmire Ezt a rohadt telefont!

Na végre, mint a géppuska Igen, a mi lakásunkban, miért, mit gondoltál, hová vittem a krumplit? Nem szép?